Keresés:       Csak fényképes  


Joe Satriani 14 éves korában határozta el, hogy gitározni fog, amikor meghallotta, hogy Jimi Hendrix meghalt. Satriani éppen futballedzésen volt, amikor meghallotta Hendrix halálhírét. Összeveszett az edzőjével, mert kijelentette, hogy gitározni fog, és azonnal otthagyta az edzést. Védjegye a meleg, bluesos hangzás, finom frazeológia és zeneiség, némi jól alkalmazott tempózással.

1974-ben a jazz-gitáros Billy Bauertől és a nyilvánosságtól visszavonult Lennie Tristano-tól kezdett zenét tanulni. A technikára igényes Tristano nagyban befolyásolta Satriani játékát. Satriani ugyanekkor már tanítványokkal foglalkozik; legnevezetesebb tanítványa Steve Vai.

1978-ban Satriani Berkeley-be költözik, Kaliforniába, azzal a céllal, hogy ott zenei karriert folytasson. Nem sokkal megérkezése után tanítványai közé tartoznak: Kirk Hammett (Metallica), David Bryson (Counting Crows), Kevin Cadogan (Third Eye Blind), Larry LaLonde (Primus (együttes)), Alex Skolnick (Testament (együttes)), Phil Kettner (Laaz Rockit) és Charlie Hunter.

Amikor barátja és korábbi tanítványa, Steve Vai ismertté válik David Lee Roth-tal együtt 1986-ban, Vai rajongva beszél Satrianiról, amikor több zenei lapnak nyilatkozik.

1987-ben megjelenik Satriani második albuma, a Surfing With the Alien. Hosszú idő óta ez volt az első olyan instrumentális album, ami a slágerlistákon előkelő helyezést ér el. Satriani Ausztráliában és Új-Zélandon koncertezik Mick Jaggerrel, a Rolling Stones énekesével, annak szólóalbumát támogatja.

1989-ben megjelenik a Flying in a Blue Dream. Az album jól fogy. A „One Big Rush” című szám Cameron Crowe Say Anything című filmjének egyik betétdala lesz. A „Big Bad Moon” című kislemez egyike azoknak a ritka számoknak, ahol Satrianit énekelni lehet hallani.

1992-ben Satriani kiadja a The Extremist című albumot, melyet a kritikusok azóta is nagyra értékelnek, és ami kereskedelmileg is sikeres. Az album azóta rock klasszikusnak számít.

1993 végén Satriani Ritchie Blackmore kiválása miatt rövid időre csatlakozik a Deep Purple együtteshez, annak japán turnéja idejére. A turné olyan jól sikerül, hogy Satrianit maradásra kérik, azonban a Sonyval való hosszú távú szerződése ezt nem teszi lehetővé.

1996-ban megalakítja a G3 formációt, ami három rock gitárosból áll – ezek eredetileg: Satriani, Steve Vai, és Eric Johnson. A trió a bemutatkozó felállás után Satriani és Vai, mint állandó tagok mellett olyanokból állt, mint Eric Johnson, Yngwie Malmsteen, John Petrucci, Kenny Wayne Shepherd, Robert Fripp, Patrick Rondat és sokan mások.

1998-ban Satriani felveszi és kiadja a Crystal Planet albumot. 2000 decemberében San Franciscoban felvesznek egy élő koncertfelvételt, ami 2001-ben jelenik meg. Ezt zenei DVD-n is kiadják.

2006-ban Satriani felveszi a Super Colossal-t, és kiad egy másik élő albumot, a Satriani Live-t.

2009-ben Sammy Hagarral, Chad Smithszel és Michael Anthonyval létrehozza a Chickenfoot nevű rock bandát, és 2009 június 5.-én, kiadták a Chickenfoot című albumot.

Satriani előszeretettel használja Ibanez JS gitárjait és Peavey Electronics JSX erősítőit. Ezeket már az ő kívánságai szerint tervezték és hozták létre.

Korábban sokféle típust használt, legtöbbjük Ibanez volt (JS100, JS1000, és JS1200). A gitárok tipikus jellemzője a „DiMarzio PAF Joe” vagy „PAF Pro” hangszedő a nyaknál, és a „DiMarzio Fred” vagy „Mo' Joe” a hídnál.

A JS széria már a nevében hordozza Joe Satriani monogramját, ezeken „Edge Pro” tremoló van, ami az Ibanez kizárólagos rendszere. A tükrözött ezüstszínű gitárt, amit a „Live in San Francisco” koncerten használt, érthető módon „Chrome Boy”-nak nevezik.

Az effektekhez az alábbi pedálokat használja: „Dunlop Cry Baby”, „Digitech Whammy”, „BOSS DS-1”, „Fulltone Ultimate Octave”, és „Electro-Harmonix POG” (Polyphonic Octave Generator).

 

Forrás: Wikipedia

 

 

Eladó Hangszer







copyright: eladohangszer.hu            Felhasználási feltételek