Keresés:       Csak fényképes  


A Laney erÅ‘sítÅ‘ 43 éves

A nagyszerű brit erÅ‘sítÅ‘ márka története ugyanúgy kezdÅ‘dött, mint bármely legendás márkái. Úgymond a konyhaasztalon készültek az elsÅ‘ erÅ‘sítÅ‘k, sokszor csak saját használatra vagy a helyi gitárosok igényeinek kielégítésére. Lyndon Laney karrierje is így kezdÅ‘dött 1967-ben. Ha visszatekintünk az idÅ‘ben ekkorra tehetÅ‘ a rock zene felkeményedése, hangzásában, ritmusában, és mondanivalójában is. Ugyanekkor volt a híres birminghami együttes a Black Sabbath szárnybontogatása is. Nem véletlen, hogy az együttes valamint a Laney hamar megtalálták egymást és mai napig kötÅ‘dnek egymáshoz.

Lyndon Laney így emlékszik vissza azokra az idÅ‘kre: "Középiskolás koromban már a helyi rock bandákban játszottam basszusgitáron és turnéztunk a legkülönfélébb helyeken. Nehéz idÅ‘szak volt ugyanakkor nagyon termékeny. Hihetetlen energiával söpört végig a sziget országon az rock zene. Ez mindent megtermékenyített, az emberek lelkét és a zeneipart is. Akkoriban az iskolát szinte lehetetlen volt összeegyeztetni a zenéléssel. Sokszor reggel 5-6-ra értünk haza a buliból és utána iskola volt, legtöbbször tanulás nélkül, lecsukló fejjel félig kábán, álmosan kókadoztunk a padban. Mindig is érdekelt az elektronika, abban az idÅ‘ben az volt a legdivatosabb és egyben legérdekesebb hobby a fiatalság körében. Mint megannyi más zenész én is saját magam akartam elkészíteni az erÅ‘sítÅ‘met. Részben a kíváncsiság részben az anyagi helyzet szorított rá, hogy saját magamnak építsek erÅ‘sítÅ‘t, mert amit a bandával kerestünk csak legfeljebb a reggelimet futotta ki. Az akkori The Band Of Joy nevű zenekaromban nem akárkik játszottak. Olyan nevek, mint John Bonham dobos, Robert Plant énekes. Nemsokára Å‘k már a Led Zeppelin tagjaként tündököltek, én pedig az erÅ‘sítÅ‘k gyártásának szenteltem az életemet.

Kezdetben apám garázsában építettem az elsÅ‘ erÅ‘sítÅ‘imet. A középiskola elvégzése után az egyetem villamosmérnöki karára jelentkeztem, de annyira sok erÅ‘sítÅ‘t kellett építenem, hogy arra gondoltam kihagyok egy évet. És innentÅ‘l már soha nem volt annyi idÅ‘m, hogy elvégezzem. Ma 40 évvel késÅ‘bb sem sikerült befejeznem az egyetemet. 10 évvel késÅ‘bb már vállalkozásszerűen kis üzemben készültek az erÅ‘sítÅ‘k egyre nagyobb számban. IdÅ‘közben mindent sikerült megtanulnom az elektronikában és kezdtem rájönni, hogy a fizikai, technikai tudáson kívül az erÅ‘sítÅ‘ építés egyfajta sötét művészet. Ha valamit megváltoztatok az áramkörben, akkor egy egészen másfajta tulajdonságú rendszer lesz belÅ‘le. Megtalálni azt az egyensúlyt, ami mentén megtalálhatom az összes jó hangzást egy életre szóló hivatástudattal és rajongással töltött el."

Igazán tanulságos Lyndon Laney visszaemlékezése. Az elmúlt 40 évben a céget végigkísérte a csöves technológia mellett a tranzisztoros erÅ‘sítÅ‘k kényszere is. Igen, kényszer, mert a kor azt kívánta, hogy minden tekintetben kipróbálásra kerüljön a tranzisztor is, mint építÅ‘ elem. Az összes sikerével és kudarcával együtt is túlélte a cég ezt az idÅ‘szakot, mint az összes csöves erÅ‘sítÅ‘ket gyártó cég. A hibrid erÅ‘sítÅ‘k a '90-es években már sejteni engedték, hogy a csÅ‘ újra vissza fog térni. Ma a cég mindegyik technológiában a legjobbat produkálja, azonban legbüszkébb továbbra is a csöves technikával készült erÅ‘sítÅ‘ire. Nemrégiben, 2007-ben ünnepelte a Laney 40. évfordulóját. Ennek tiszteletére kiadtak egy sorozatot, amelynek nevét a középkor híres történelmi figurájának Oroszlánszívű Richárd neve után Lionheart-nek azaz Oroszlánszívnek kereszteltek el.

 

 

Forrás: Laney.hu 







copyright: eladohangszer.hu            Felhasználási feltételek